Itt van végre az igazi tél. Vessetek rám követ, én nagyon szeretem. Pláne a téli kiegészítőket. Sapka, sál, és természetesen a kesztyű.
A kesztyű története régre nyúlik vissza. Az ókori egyiptomiaknál a fáraók a pozíciójukat jelölték vele, míg a nők kezük szépségének őreként viselték. A Római Birodalomban étkezések során használták, hiszen így meg lehetett fogni a forró falatokat is.
A középkorban nyerte el a kesztyű igazán dekoratív szerepét. Ekkor már finom kidolgozású bőr kesztyűt viseltek, számtalan funkcióban. A hatalmat, erőt, jólétet szimbolizálta. A lovagoknál különösen fontos volt. Ha egy hölgy megajándékozta őket egy kesztyűvel, maguknál hordták, s hitték, szerencsét hoz. De veszélyt is jelenthetett… A lábhoz dobott kesztyű párbajra szólított fel.
A 17-18. században a mindennapi ruházat alapvető kelléke volt már, nem lehetett elképzelni elegáns öltözetet kesztyű nélkül. Az elegancia jelképe maradt nagyon sokáig, hiszen még a 20. században is fénykorát élte. Társadalmi kiváltságot is jelölt: a munkásosztály barna kézfejével szemben a magasabb osztály finom kesztyűkkel vigyázott keze fehérségére.
A pécsiek szívét különösen megdobogtatja egy szép pár kesztyű: 1861-ig nyúlik vissza a legendás, fantasztikus minőségű, és kissé sokkoló árú Pécsi Kesztyűmanufaktúra. Hihetetlenül szépek… Ma elsősorban praktikus szerepe ismert, hiszen megvéd a hidegtől. Ugyanakkor az elegáns hölgyek ruhatárának elengedhetetlen kelléke is a finom bőrkesztyű.
És most már én is boldog tulajdonosa lettem egynek, ajándékba kaptam. Nagyon örülök neki!
