A gardróbrendezések során a legcukibbnak azt tartom, amikor szembesülök azzal, hogy a hölgyek mennyi-mennyi kendőcskét birtokolnak. Mindig sokáig elmélázom azon, vajon milyen indíttatásból választjuk akkor és ott pont azt a mintájú, anyagú, színű kendőt, s egyáltalán, mi lehet az oka annak, hogy ennyire elképesztően vonzódunk tulajdonképpen egy kis négyzet alakú rongyhoz, hogy akár vagyonokat is képesek vagyunk erre költeni?
De ne is fussunk el idáig. Ha bemegyünk egy turkálóba, azt tapasztaljuk, hogy nők tucatjai csendesen, elmélyülve vadásszák az elképesztő mennyiségű kendő közül a nekik tetszőt. Ne értsétek félre, én sem vagyok jobb a „Deákné vásznánál”, (íme, egy másik örök kérdés..Ki volt Deákné…?) nekem is egy halom kendőm van, és én is ugyanúgy imádom őket. De a kérdés az, vajon miért….??
Természetesen klassz, hogy melegíti a nyakunkat. Ezt értem. De itt a legkevésbé sem erről van szó. Hiszen viselhetjük hajban. Táskán. Karon. Övként. A fotókon rengeteg variációt, ötletet találtok erre. Rengeteg módon megköthetjük.
Talán pont a felhasználási lehetőségek számtalan módjának köszönheti töretlen népszerűségét. Nem beszélve arról, hogy egy színazonos kendővel megmenthetőek azok a kabátok, felsők is, amik a szívünkhöz ugyan közel állnak, de nem állnak tökéletesen.
Nekem kettő kedvenc kendőm van. Egy tiszta selyem. És egy egyszerű pamut. De mind a kettőt imádom…És persze, az összes többit is.
