A párducmintát lehet szeretni vagy nem szeretni, de egy biztos. Jött, látott, és győzött. Bumm. Ismét divatos. Két héten belül két ügyfelem köszönte meg, hogy javasoltam nekik az ocelot mintát. Valóban remekül festenek benne… ők is.
A párducminta eredetét kutatva jó régre kell visszatekintenünk. Szesatot, az ókori egyiptomi vallásban az írás istennőjét gyakran ábrázolták leopárdbőrt viselve. Hszi-vang-munak, aki az ókori kínai mitológiában a nyugati égtáj úrasszonya volt, párducfarka és tigrisfoga volt a leírások szerint.
Ha ugrunk egyet a történelemben, a nyugati kultúrában a 18-19. században a hatalom és a vagyon jelképe volt, hiszen szegény párducok valóban az életükkel fizettek az úri hóbortért. A 20.században azonban elterjedtek a szintetikus anyagok, így tömegesen kezdték hordani a vadállat mintázatát. Dior volt az első, aki a szőrme helyett szövetet használt, miközben aggódva intette a tisztességes lányokat annak viselésétől. Hiszen, lássuk be, valóban nagyon vad és szexi mintáról beszélünk.
Ugyanakkor hajlok arra, hogy egyetértsek Jo Weldonnal, aki szerint ” a nők ezzel nem feltétlenül azt akarják üzenni, hogy ők a csúcsragadozók, csak azt, hogy ne tekintsenek rájuk zsákmányként”. Nekem nagyon tetszik, kiváló statement darabok lehetnek belőle, s ha nem visszük túlzásba, cseppet sem közönséges, inkább izgalmasan vadóc. Ha eddig gondolkodtál csak rajta, itt az idő, hogy kipróbáld, mert 2024-2025-ben mindenhol ez lesz kapható.
