A turkálás megosztó téma. Tisztában vagyok vele. Van, aki nem hajlandó butikokban hagyni a pénzét, amikor fillérekért különleges ruhaneműre tehet szert. Nem beszélve a fenntarthatóságról. Akad olyan is, aki „cikinek”, „büdösnek” véli a turkálást, hisz más levetett göncében nem óhajt pompázni. Én mind a kettőnél megengedőbb vagyok. Úgy gondolom, hogy csak tökéletes állapotú ruhát érdemes megvásárolni, illetve olyan darabot, amire valóban szükségünk van. Hogy azt butikban vagy turkálóban tesszük, lényegében mindegy.

Azt tapasztaltam, hogy aki rákapott a turkálásra, elképesztő mennyiségű ruhát vásárol, „hiszen olcsó”. Szinte hobbivá válik a vásárlás. Pedig nem az a cél, hogy ne férjünk el a szekrényünkben, vagy tele legyen olyan darabokkal, amiket pusztán azért vásároltunk meg, mert megengedhetjük magunknak, de közben csak érintetlenül pihennek a gardróbban. Tehát MINDEGY, hogy turkálóba járunk e vagy butikba, a kevesebb több! Mindig tegyük fel magunknak a kérdést, hogy valóban szükségünk van e a kiválasztott ruhaneműre, valóban szuperül áll e, vagy csak impulzivitásunknak adtuk át magunkat, és ez lenne a napi jutalmunk, mert „megérdemeljük”!

Én amúgy szeretek turkálni. Élvezem, hogy nem várt kincsekre bukkanok, s olyan csodálatos darabokkal gazdagodom, amiket eredeti áron nem tudnék magamnak megengedni. Kevés földi halandó nő költ fél millió forintot táskára… A turkálóban rábukkanhatunk ilyen kincsekre, ha van hozzá szemünk, és elég stabil az idegrendszerünk, hogy ezeket kihalásszuk. Nekem elég jó a szemem ehhez… Így történhetett meg az, hogy sok év alatt pár hosszú távon viselhető és kiváló minőségű ruhát találtam sok város sok turkálójában, és természetesen hordom is őket. Az alábbiakban bemutatok pár ilyen különlegességet.
Figyelem!
Önmagában a márka nem jelent semmit!
Pusztán azért, mert egy csúcsmárka csúcsnevét látjátok a ruhán, ne vegyétek meg, hiszen attól még lehet foltos/kopott/bolyhos/rossz anyagú.. stb. És akkor kínos őket hordani, hiába tündököl rajta a Michael Kors felirat!